Vannak helyek, ahova szívesen visszatérünk. Bár tudom, hogy nagyon sok felfedeznivaló van kis országunkban, de van pár útvonal, ahol mondhatom, hogy már otthonosan mozgunk, azaz voltunk legalább 2-3 alkalommal. Ezek közül most szeretnék bemutatni nektek egy közkedvelt útvonalat.

A kiindulási pont a tavaly felújított, nemzetközi díjakat és elismeréseket besöprő Galyatetői Turistacentrum (és Kilátó). Hosszú évek munkájának köszönhetően egy tényleg praktikus és egyben szép központot lehet ma már használni Galyatetőn, ahol nem néznek rád csúnya szemmel, ha saras bakanccsal léped át az épület kapuját, vagy ha terepfutástól kifulladva, pirospozsgás arccal kérsz vizet a pultban. Designos a hely, illetve van meleg étel is, ha kell segítenek eligazodni a sok turistajelzésen és útvonalat is ajánlanak. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy lehet kapni az országos kék jelzésével dizájnolt túrazoknikat is. :D A hely azért is ideális, mert ha többen mentek, vagy a család is veletek tart és ők nem akarnak velünk együtt loholni az erdőben, akkor Galyatetőn is sok érdekes program van: a különböző büfék kínálata mellett lehet rövidebbeket sétálni, kifeküdni a sípályára napozni vagy felcaplatni a kilátóba. Tiszta időben még a Magas-Tátra havas csúcsait is lehet látni (én először nem akartam hinni a szememnek), a szomszédos Kékestetőről meg ne is beszéljek… ;)

A kilátó ősszel

Bár ezt nem én lőttem, de íme:

(fotó: Nomád a hegyek vándora blog)

A Kékes a kilátóból tavaly októberben

Szóval ez egy tökéletes pont csillagtúrákhoz, végtelen irányban, rengeteg variációban elindulhatunk. Én most egy egyszerű, de szép, nem hosszú és nem is beleszakadós futást ajánlok, amit kevés terepes tapasztalattal rendelkezők is kipróbálhatnak. Van benne sok (bár néhol technikás) lejtő, két kisebb, de meredek csúcs, egyszemélyes ösvény, illetve széles erdős nyompálya, egy kicsit unalmas és kopár felfelé, aztán az eksztatikus felérkezés a vége felé egy darab soha el nem tűnő pocsolyával, amibe legutóbb (újra) szerencsésen elsüllyesztettem a vadonatúj cipőmet. :D

Az irány sem bonyolult, még pedig a következő: az országos kék útvonalán elindulunk Mátraháza felé és a Csór-hegyen keresztül a Mátra-nyeregig, ott pedig visszafordulunk a kék kereszten, és egészen Galyatetőig visszamegyünk. Katt a turistatérképes képre!

Nem tudom mi az ideális időpont, hogy a kéken ne özönljenek szembe a turisták, de május elején szombat délután három emberen kívül senkivel sem találkoztam… Mátraháza irányába a kéken lejtővel kezdünk, amit csak a Vércverésre (699 m) majd a Csór-hegyre (733 m) való felmászás szakít meg. Ezek rövid, de meredek utak. A Vércverés után gyönyörű kilátásunk van Parádsasvárra, kimagaslik a szálloda épülete, zöld minden, mi kell még?! Bár a kidöntött fák, csupasz törzsek és kiforgatott gyökerek kicsit háborús övezetté változtatják ezt a részt, de egy fotó erejére mindenképpen érdemes itt megállni.

Parádsasvár

Innen már csak pár lépés és egy egyszemélyes romantikus ösvény vezet a Csór- hegyre. Onnan egy meredek lejtőn leszáguldunk a Mátra-nyeregbe, ahol egy éles jobbra kanyarral rátérünk a kék keresztre. Itt az elején az autóút mellett párhuzamosan vezet a turistaút, majd át is haladunk a kocsiúton, aztán egy gyönyörű, széles nyomvonalon elindulunk felfelé. Itt elhaladunk a Nyírjes erdészház mellett, illetve velem szembe jött négy montenbájkos is, de elég óvatosan.

Úton visszafelé Galyatetőre a kék kereszten

Itt egy kevésbé látványos enyhén, de folyamatosan felfelé emelkedő rész jön, az ember jobb oldalán végig egy erdei kerítéssel párhuzamosan kell haladni. Szerintem elég lélekölő, de hamar túl lehet lenni rajta. Újra kiérve a 24-es útra átmegyünk a túloldalra (itt megjelenik a sárga turistajelzés a kék kereszt mellett) és már csak egy-két kilométer és vissza is értünk Galyatetőre.