Hétvégén nagy fába vágtam a fejszémet: elkezdtem az Országos Kéktúrát! Persze van, aki ezen már rég túl van (nem is egyszer), de bennem most érett meg a gondolat, hogy belevágjak ebbe a 1160 km hosszú kalandba. Kalandnak hívom, mert már most látom, hogy nagyon izgi és érdekes lesz! Igaz, ha évekkel ezelőtt elkezdtem volna gyűjteni a pecséteket, akkor a túra keleti feléből már jópár meglenne, viszont akkor nem lehetne vadiúj, színes (!!!) pecsétgyűjtő füzetem, ami annyira low tech már, hogy pont azért élvezem! :)

Útban Nagybárkány felé

Szóval elindultam egy úton, ami szerintem évekig fog tartani, de azt tervezem, hogy azért írok róla itt képek és némi élménybeszámoló formájában. Amit eldöntöttem, hogy a kéktúra hagyományaihoz híven túrázva fogom teljesíteni a rövidebb-hosszabb szakaszokat, nem futva, így még sokkal koncentráltabban tudok majd a tájra és látnivalókra figyelni. Emellett reményeim szerint a táv nagy részét nem egyedül, hanem csapatban fogom teljesíteni. Pár éve barátokon keresztül találkoztam Barna Bélával, a legjobbfej túravezetővel evör (Eger - egör), akivel már van pár közös kilométer a lábunkban, voltunk együtt a Magas-Tátrában nem egyszer, meg itthon is pár helyen. Kicsit ő is rápörgött a lehetőségre az újabb pecsét gyűjtést illetően, szóval remélem sok közös élményünk lesz az út során. Béla tollából is olvashattok egy alapos beszámolót a túránkról, tele adattal, részlettel és földrajzi érdekességgel, csak ajánlani tudom, itt.  Én inkább az élmény átadására megyek. :D

Szépségek az út során a Tepke felé

Egy Instagram oldalt (Gyere velem a KÉKre!) létrehoztam a projektnek, mert annyi érdekes és szép, néha meglepő és vicces dologgal találkoztam már az első 30 km-es szakaszon, hogy feed-ért kiáltott a dolog, ahova feltölthetem az út során készült képeket és gyűjthetem lelkiismeretfurdalás nélkül a kép-emlékeket.

Kis csapatunk a nagybárkányi Zsuzsanna Presszó előtt <3 (kép: Barna Béla)

Bele is csapok a lecsóba: szombaton reggel találkoztunk Sámsonházán a Geológiai Tanösvénynél 15 millió éves sztratovulkáni maradványok tövében (jól mondom, Béci?). Innen vettük az irányt nyugat felé az országos kéken. Pár kilométer gyaloglás után elértük Nagybárkány települést, ahol felavathattam új pecsételő füzetemet és elindulhatott az igazi móka (a teljes kéktúra útvonalán összesen 151 db pecsétet kell összegyűjteni). A 21. század követelményeinek megfelelően úgy ketten-hárman fotózták egyszerre, ahogy megejtem az első pecsételést, plusz készítettünk egy csapatképet is a Zsuzsanna Presszó előtt. Aznapra 21 km megtétele volt a tervünk felsőtoldi szállásunkig, így indultunk is tovább. A következő célunk az 576 m magasan lévő Tepke-kilátó volt, ahonnan csoda panoráma tárult elénk minden égtáj felé. Kicsit megszomjazva (egy vízvételi lehetőség sem volt az út során) és megéhezve érkeztünk a Bableves csárdába, ahol valótlanul megdöbbentő, majd a hirtelen elfogyasztott sör hatására irtó vicces, mondhatni egyedi és stílusos kiszolgálásban volt részünk. Persze a második pecsétet is bezsebeltük, itt már arra is figyeltem, hogy jó irányban pecsételjek… :D Az estebéd levezetésére még volt egy óra gyaloglás a felsőtoldi szállásig, ahol egyből kivívta elismerésünket jéghideg sörével és a 70-es évekből visszamaradt kinézetével a Hangya Presszó. Itt betáraztunk estére pár üveg sört, és leültünk a vendégház tornácára éjszakába nyúlóan világmegváltani.

Felsőtoldi nevezetességek: Hangya Presszó, kecske, hideg sör

A másnapot hol is lehetne kezdeni Felsőtoldon, mint a Hangya Presszóban, ahol a helyi közönség társaságában elfogyasztottuk meglepően finom kávénkat mindössze 150 Ft-ért. _Aznap adagunk 10 km volt, 5 km Hollókőig, majd vissza az autókért. Felsőtold és Hollókő között elég sok kitett szakaszt érintettünk, igazi nyári napsütésben tettük meg ezt az 5 km-t. A Hollókői várat és a falu nevezetességeit csak kívülről csodáltuk meg, ettünk egy fagyit, megszereztük a harmadik pecsétet, majd visszasétáltunk. Amúgy a két nap során ezen a 30 km-en más turistával nem találkoztunk, ezt az is bizonítja, hogy második nap egyik társunk észrevétlenül elhagyta a kendőjét még a faluból kiérve, de visszafelé megtaláltuk az út szélén árválkodva. 

Pár kép: Bableves csárda, pecsét, Hollókő

És, hogy mire fel ez a nagy lelkesedés? Magamfajta kaland vágyó embernek tökéletes időtöltést nyújtott a túrázás: egyszerre volt kikapcsolódás, testmozgás, folyamatos haladás tele látnivalóval, a természet közelségével és felfedezésre váró helyekkel. Tudásszomjamat kielégítettem (egy rövid időre). Emellett pedig a csapatban vándorlás ízére is rákaptam: teljesen feltöltött, hogy velem egy érdeklődésű emberekkel caplathattam, néhol óriási sztorizgatások és nevetések közepette, máskor pedig hosszú percekig egymás után bandukolva, csendben.

Remélem nemsokára újra jelentkezhetem, most indulok, még vár rám 148 pecsét és 1130 km. :D

Onnan jöttünk, igen