Tavaly egy kánikulai napon, Révfülöp és Balatonboglár között a hajón eldöntöttük TZsófival, hogy mi is átússzuk jövőre a Balatont. Nagy kihívást jelentett ez mindegyikünknek, mivel ő a fejét sem meri betenni a vízbe, én pedig igazából a túlélésért való kapálódzáson kívül úszásra hajazó mozdulatokat nem nagyon tudtam produkálni. Összes úszással kapcsolatos teljesítményem egy két éve merészen bevállalt 2500 méteres táv volt a Magyar Úszás Napján, amit 2 óra 53 perc alatt úsztam le. Kedves barátaim szerint legjobb esetben is csak sodródtam az árral, a megtett táv és az eltelt idő arányában. :D A vakmerő fogadalomtétel teljesítéshez csatlakozott Emese, akinek a férje (akkor még vőlegénye) egy buliban elejtette, hogy ...

1. Milyen érzés 26 000 másik emberrel együtt futni?

Emese: Kicsit a rajtba álláskor feszengtem, elszoktam az ilyen óriási tömegtől. Mindemellett nagyon felemelő és most is kicsit libabőrös lettem, ahogy visszagondolok a versenyre. :-) Szóval jó érzés nagyon!  

Zsófi: Mindig jó! Kicsit sok, de ettől el kell és el lehet vonatkoztatni, mivel ez egy tömegrendezvény. Aki erre eljön, az erre számítson. Kárpótol a tömegért a sok mosolygós arc, a boldog pillanatok, az összekacsintások és az a közös érzés, hogy ha csak arra a pár órára is, de összetartozunk, mi futók.

2. Elvárásaidnak megfelelően alakult a verseny?

Emese: Sokkal jobban! Baja után kicsit visszább esett az önbizalmam, de Zsófi kijelentése miszerint meg lesz az ...