1. Milyen érzés 26 000 másik emberrel együtt futni?

Emese: Kicsit a rajtba álláskor feszengtem, elszoktam az ilyen óriási tömegtől. Mindemellett nagyon felemelő és most is kicsit libabőrös lettem, ahogy visszagondolok a versenyre. :-) Szóval jó érzés nagyon! 

Zsófi: Mindig jó! Kicsit sok, de ettől el kell és el lehet vonatkoztatni, mivel ez egy tömegrendezvény. Aki erre eljön, az erre számítson. Kárpótol a tömegért a sok mosolygós arc, a boldog pillanatok, az összekacsintások és az a közös érzés, hogy ha csak arra a pár órára is, de összetartozunk, mi futók.

2. Elvárásaidnak megfelelően alakult a verseny?

Emese: Sokkal jobban! Baja után kicsit visszább esett az önbizalmam, de Zsófi kijelentése miszerint meg lesz az 1:50' alatti eredmény, annyira határozott volt, hogy elhittem és sikerült is. 

Zsófi: Igen! A verseny előtt számoltam, latolgattam a lehetőségeket, és arra jutottam, hogy mennie kell az 1:50-es időnek. Nem is volt kérdés, szépen alapoztunk télen, így ez alá nem akartam adni. Az időjárás is kedvező volt (értsd: nem volt forróság), így minden a tervek szerint haladt. Jó érzés, hogy egy bizonyos edzettségi szint után biztosabban megvalósíthatóak azok a tervek, amiket az ember a makacs fejébe vesz… ;)

3. Mik a távolabbi terveit ezen a távon?

Emese: 1:45' alatt beérni

Zsófi: Egy 1:45 alatti idő, amit szerintem reálisan az őszi WizzAir félmaratonon elérhetünk.

4. Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a versenyről?

Emese: Mindig szeretem a nagyobb szurkolótáborokat és a zenészeket is. Szurkolókból a Suhanj! Hivatalos pontja a pesti alsó rakparton, ahol ismerős arcok is voltak és persze az RPU szurkolása a Margit-hídnál. Zenészekből a kecskedudás mester és 3 kis tanítványa volt a kedvencem (nehéz ilyen jó zenére nem ütemet váltani), +1 kaptam idén is egy Hajrá Unicef felkiáltást is, nagyon jól esett!

Zsófi: Az érzés, hogy nagyon jól ment. Szinte szárnyaltam végig, szó szerint megállíthatatlannak éreztem magam. Szóval ez egy jóóóó hosszú pillanat volt. :D

Integető Zsófi

Hajlobogtató Emese

5. Hogy készültél a versenyre (fizikailag/szellemileg)?

Emese: A MAC edzések + hétvégi hosszúk, köszi Zsuzsi, Zsani és Józsi! Meg persze ott az úszás is. Már csak többet kéne erősíteni. Szellemileg hm... Baja után kiemelten igyekezem elkerülni az ott elkövetett hibákat. Ezen kívül épp Scott Jurek-től olvasom az Eat&Run-t, bár hosszabb távon versenyez /versenyzett, sokat lehet olvasni a szellemi hozzáállásról is. Ès a már említett határozott Zsófi kijelentés. :-)

Zsófi: Decemberben lettem aMACőr, azaz elkezdtem rendszeresen lejárni a Margitszigeti Atlétikai Club keddi és csütörtöki edzéseire. Itt egy alapos téli alapozást végeztünk, azaz sem hó, sem eső vagy hideg nem állta utunk, hogy hetente kétszer lejárjunk, ez nagyon sokat segített. Intenzíven versenyeztünk február óta, ez is hozzátett. Szellemi felkészülésként pedig a határozott hozzáállást mondanám. Valahogy nem voltak kételyek és kétségek bennem, ezt többször kéne alkalmazni amúgy versenyek előtt.

6. Mit eszel verseny előtt? (este előtte és reggeli)

Emese: Most az ebédről maradt rizottó volt este, reggel mogyoróvajas-lekváros gm (gluténmentes) szendvicsek banán szeletekkel.

Zsófi: Placeboként hiszek a klasszikus szénhidrát feltöltésben a verseny előtti délután, így szombaton paradicsomosgombásonkás tésztát csináltunk, illetve nagyon sok vizet ittam (minimum 3 liter). A verseny reggelén egy szelet szendvicset és egy szelet mézes vajas kenyeret ettem – ez állítólag hosszabban szívódik fel, mint a nutellás - és ittam egy kávét. Semmi extra.

7. Van e szertartás, vagy megszokás, amit verseny előtt elvégzel?

Emese: Ha lehet a jobb lábamra szeretem előbb felhúzni a zoknit, de ez nem mániákus. ;-)

Zsófi: Az esetek többségében előző nap/este kifestem a körmöm a verseny hangulatával harmonizáló színekkel, vagy ami megy a ruhámhoz, esetleg valami extra felirat, csilivili is kerülhet rá. Szóval a körmömmel biszbaszolok. :D

Büszkén, még kipirosodva a futás hevétől

8. Legnehezebb része a versenynek? Vagy nehezítő tényező?

Emese: Rajt előtt a toi-toi kicsit kevés volt, sokan álltunk sorba és elég necc volt utolsó percben előremenni a megfelelő sávba. Az időjárás kegyes volt, de futás után már jó lett volna valami meleg ruha. Viszont a ruhatár rendszeren még akad fejleszteni való. Közel 40 percet álltam sorba a pakkomért.

Zsófi: A vége természetesen mindig nehéz egy kicsit… Én ilyenkor mindig elkezdek izgulni… Megpróbáltam gyorsulni az utolsó 3 kilométeren, de ez most nem igazán jött össze, csak tartani tudtam a tempót. A ruhatáron tényleg van még mit fejleszteni, de szerintem ez megjön majd a következő versenyre. Idén egy a BSI-nél először alkalmazott, új szisztémával találkozhattunk (mindenki kapott a rajtszámával ellátott karszalagot, amit a táskájára tettek), ami hosszú sorokat eredményezett. A gondolat és a logika amúgy teljesen jó és alkalmazható – tavaly Valenciában is így működött a ruhatár, több résztvevővel is gördülékenyen – szerintem a gyakorlatban is menni fog egy kis csiszolgatás után.

9. Mit hiányoltál erről a versenyről?

Emese: Gábor szurkolását. Gm befutócsomagot. 

Zsófi: Hát a gyömbéres alkoholmentes sört semmiképpen sem… :D Viccet félre téve, egyszer nagyon örülnék, ha a szüleim személyesen is szurkolnának nekem egy ilyen eseményen.

10. Ha újrafuthatnád ugyanazon körülmények között bármit másképp csinálnál?

Emese: 16 km-nél tartanám a tempót.

Zsófi: Többször biztatnám az első félmaratonistákat. Emlékszem iszonyat jó érzés volt, amikor engem tavaly többször „Hajrá, első!” felkiáltással biztattak. A futás részén nem változtatnék.

 RunPlusUltra csoportkép, páran hiányoznak a képről, de a csoportszellem így is átjön :)