Három éve futok. Ja, nem is, csak 2 éve 7 hónapja vagy 8 hónapja és 15 napja és blablabla, nem tudom pontosan, majd megmondja az okostelefon alkalmazás. Persze, most rákerestem, datageek-ek figyelem! Első mért trackem: 2012. április 23. 3,74 km, 28 perc 40 másodperc alatt. 7:40 perc/km, azaz 7,8 km/órás sebesség. Másnap egyből kimentem még egy karikára.

Fotó: Bagó Dani kolléga, WizzAir Félmaraton 2014.

Szeretek írni, van némi referenciám kommunikációból, a futás is megy, és néha felbukkan egy-egy ember az életemben és megkérdezi: „Te mióta futsz?” „El akarok kezdeni futni, tudnál adni pár tanácsot?” vagy megjegyzik vadidegen: „De ügyes vagy, hogy csinálod?”. Szívesen válaszolok nekik. Ha elkezdek a futásról írni, akkor eltűnik tér, idő, probléma és a szomszéd hangosan üvöltő TV-je, szemvillanás alatt telnek meg az oldalak a gépemen… Ebből egyenesen (?) következik, hogy írjak egy blogot? Pontosabban fogalmazva, én IS írjak egy blogot a futásról? Erre hirtelen beugrik jópár magyar blog, amit futók írnak futóknak, amatőrök amatőröknek, profik kezdőknek, anyukák fiataloknak, nők férfiaknak. Kellek én ide 85.-nek? Ennél nagyobb bennem az akarási vágy, a hozzunk létre valamit lendülete és a szándék, hogy hátha tudok segíteni másoknak vagy pusztán csak magamnak. A szó elszáll, az írás megmarad. Bár ez az egyik legfélelmetesebb része is a világhálóra relatíve spontán felvázolt szavaknak. Olvassa a szomszéd, a barátok, anyám, az ANYÁM!!! de ne szaladjunk ennyire előre. Jó, legyen blog, de mi legyen a neve? Még szerencse, hogy nem vagyok egyedüli lány, aki fut. Itt van Emese. Azt mondja egy fáradtnak tűnő délután: „Úgy futsz, mint egy lány!” Mire én: „Jaaaa, persze, mert azok vagyunk!” Miután megnyugtattunk magunkat, hogy a kontent – ha aktuális – akkor még 2015-ben is menő (lehet), megegyezünk, hogy formába öntjük az élményeinket és tapasztalatainkat.

Ehhez persze kellett még két őrült pasi is, akik úgy gondolták, hogy a legszebb karácsonyi ajándék egy-egy nevezés az első magyarországi Salomon Ultra Trail Hungary verseny 52 km-es távjára. És ezt tényleg meg kell örökíteni, mert futni jó, ultrát futni terepen pedig: hát, majd meglátjuk…

Jó, de hogy kezdjünk neki? Egyből építsünk fel egy „márkát”? Legyen blog, Facebook, Instagram, Vian, tumblr, Pinterest, Gmail, Twitter, Anyámkínja? Amúgy az majd lesz biztos, ha olvassa, amit itt összehordok. Vagy csak írjunk őszintén, talán egy kicsit ironikusan és humorosan a futásról? Vagyis leginkább a futásról? Vagy legyen egy kicsit lifestyle is, egy kicsit gasztro, egy kicsit ezoterikus? Figyelem lányok! Futó horoszkóp minden hónap első szerdáján! Viccet félretéve, megpróbálunk a hasznosság és érdekesség mentén olyan dolgokról írni, amik fontosan nekünk, neked, futóknak és nem futóknak, illetve szeretett csapatunknak, a RunPlusUltrának (róluk/rólunk még később).

Ha van kedvetek, tartsatok velünk.

xoxo,

Zsófi