Egyszer régen, évekkel ezelőtt majdnem eljutottam Berlinbe, de aztán a sors úgy alakította az életemet, hogy először idén júliusban látogattam csak meg a német fővárost. Emesével terveink szerint igyekeztünk pár turistalátványosságot kipipálni, de alapjáraton úgy érkeztünk a városba, hogy nem rohanunk, nem aggódunk. Szerencsénk volt, hamar sikerült felvennünk a város ritmusát, ami nem is engedte, hogy túlpörögjük magunkat: hihetetlen nyugis, nagy, tágas és igazán hangulatos város, ahol az emberekből sütött az elégedettség. Pár kint lakó ismerőssel is sikerült összefutni, nem is egyszer, így péntek este a városban, illetve vasárnap a Mauerparkban töltöttük az időt velük.

East Side Gallery: póz van, mosoly van, történelem van

Amiért ezt a bejegyzést elkezdtem írni, az az, hogy a négy napos berlini kiruccanásból két nap is futottunk, és ezek élményét és útvonalát szeretném megosztani veletek. Nekünk már természetes, hogy ha bárhova is megyünk a világba, akkor mindig lapul egy futócipő a kisebb-nagyobb bőröndben. Ez nem nagyzolás, vagy menőzés, ez már csak így van. Teljesen más arcát lehet megismerni a városnak, ha szánsz 7-8 km-t arra, hogy elfuss benne erre vagy arra. Januárban Rómába jártam egy hosszú hétvégére és egyik reggel futva fedeztük fel a Villa Borghese-t. RÖVIDNADRÁGBAN csodáltuk meg a citrom- és narancs fákat. Na de kanyarodjunk vissza az északi Berlinbe! Már az indulás előtt tudtuk, hogy péntek este a berlini Adidas Running Clubbal fogunk egy laza 7-8 km-t futni a városban, amit a Berlinben élő MAC-os ismerősünk, Orsi ajánlott (és persze ő is jött velünk). Amúgy Berlinben óriási kultusza van az Adidasnak (persze, mert német márka), szóval ott minden nap van valamilyen Adidas által szervezett futás (további infók).

 Cuki volt mindenki, mint kb. minden közösségi futáson, mi meg utána gyorsan hazamentünk, összekaptuk magunkat aztán elmentünk jól bekörivursztozni és sörözni este. :) Mert hát megérdemeljük. Még ennél is érdekesebb volt viszont a vasárnap reggeli hosszú futásunk. Bár kevesen tudják rólam, de történész és történelem tanár végzettségem van, így mindig is érdekelt egy-egy hely története, én vagyok a tipikus turista, aki az utazás előtt hetekkel az útikönyvet bújja és lehetőségeihez képest kimaxolja a látnivalókat egy-egy városban. Ez van. Ez a dolog halmozottan is érvényes, ha az ember egy olyan helyen jár, mint Berlin. Főleg egy olyan embernek, aki még az átkosban született a 80-as években és megélte a berlini fal leomlását, igaz akkor még jobban érdekelt egy homokozó lapát, mint a történelem, de mégiscsak életem része ez is.

Tehát amúgy is azzal a nem titkolt célzattal mentem/mentünk Berlinbe, hogy a fal maradványait mindenképpen megnézzük és egy kicsit jobban belemélyedünk az NSZK és az NDK történelmébe, mint a színes-szagos East Side Gallery, ami bármennyire is turistamágnes, mégis szívbe markoló mementó. Igyekeztünk a lehető legjobban feltérképezni a falat, így a Mauerpark és a Gartnerstraße közötti szakaszon kezdtük a tanulmányozást, ahol a Berlin Wall Memorial is látogatható. Ezen a szakaszon látható a Brunnerstraße metrómegálló is, ahol ez a nagyon híres kép készült a nyugati oldalra átugró katonával. Szóval szombat reggel megfogalamzódott bennem - és felsejlett Gusztos Péter kihívása, amiben a Nyugat-Berlint körülfogó fal teljes hosszát végigfutja valamikor (közben  az "ULTRÁS" Simoni Balázs lefutotta, beszámolóját itt éritek el), hogy mi lenne ha vasárnap reggel mi is futnánk egy hosszabbat a berlini fal mentén a szűk belvárosban, nagyjából az East Side Gallerytől a Mauerparkig. Nem tudtuk hány km lesz, de olyan 14-15-re tippeltem. Szerencsére Emese is fogékony volt erre a nem mindennapi futásra, így vasárnap kora reggel találkoztunk az Oberbraumbrücke pesti oldalán Orsival, aki már pár hónapja Berlinben él és ideiglenes idegenvezetőnké avanzsálódott ezen a gyönyörű úton. Még a reptéren szereztünk be egy részletesebb ingyen térképet, ami alapján tájékozódtunk, de igazából erre nem is nagyon volt rá szükségünk. A városban mindenhol jelzik az egykori nyugati fal helyét, hol igazi maradványokkal, de szinte végig egy kettős bazaltkocka-sor vezeti az ember avatatlan szemét. Mivel elég korán indultunk (főleg vasárnaphoz képest), így a könnyed nyári szellő mellé nem igazán kaptunk sem turisták sem helybelieket, így teljesen át tudtuk adni magunkat a történelmi lépteknek. Hamar a spontán futva városnézés kategóriájába estünk, mivel annyi látnivaló volt az útvonalon.

Az ingyen térkép, ami alapján futottunk (a rózsaszín vonalat nézzétek)

Utunkat tehát az East Side Gallery mellett kezdtük, ami az egyik leghíresebb falmaradvány, színes graffitikkel - köztük több magyar művésztől - 1,3 km hosszan a város déli részén. Innen átvágtattunk a Spree folyón átívelő hídon és belevetettük magunkat a bulinegyedbe (Kreuzberg) kicsit másképpen. Itt kanyarogtunk a bazaltcsík mutatta irányba. Először az Axel Springer székház mellett álltunk meg, ami közvetlenül Kelet- és Nyugat-Berlin határon feküdt. A modern, a környezetéből kiemelkedő épület a nyugat világítótornyaként magasodott a fal fölé 30 éven keresztül (archív kép). Utunkat innen a Zimmerstraße irányába vettük, ez az az utca, ahol a Checkpoint Charlie látható, de mi előtte tettünk egy kitérőt a Rudi-Dutschke utcába a TAZ székházához, aminek a falán látható a “Friede sei mit Dir” című relief szobor Peter Lenktől. Egy kép többet jelent 100 szónál, ezen a linken megnézhetitek és elolvashatjátok angol nyelven a szoborreliefet inspiráló német bulvársajtó csatájának történetét. Innen suhantunk tova és értük el a Niederkirchnerstraße egészén végigfutó falmaradványokat, amely mellett látható és látogatható a Topography of Terror múzeum. Elgondolkodtató volt elfutni a közvetlen mellettünk magasodó öreg és szürke falmaradványok mellett. Vettünk egy éles jobb kanyart és már a Potzdamer Platzon találtuk magunkat, egy kicsit Amerika feelingben (magas irodaépületek stb.), majd miután a Sony Centert megcsodáltuk (plusz falmaradvány itt is), a következő állomásunk a zsidó emlékmű volt a Tiergarten szélén, a Brandenburgi kapu mellett. Innen utunk a Reichstag mellett, a kormánynegyeden keresztül vezetett minket kifelé a városból, így a látnivalók is ritkultak, viszont beleérünk az igazi Berlin feelingbe. Egy északra tartó kurfli után kanyarodunk vissza a Bernauerstraßéra, ahol aztán csak egyenesen kellett futnunk egészen a Mauerparkig. Mi eddig terveztük az útvonalat, mivel itt a fal a park mentén újra északra veszi az irányt. Összesen 13,5 km lett végül és bár sok-sok helyen megálltunk, de így volt teljes a túra. A futásunk során érintett főbb látnivalók: East Side Gallery, Axel Springer központ, Checkpoint Charlie, Trabi Múzeum, Topography of Terror, Sony Center, zsidó emlékmű, Brandenburgi kapu, Reichstag, a Bernauerstraße.

Tippek:

• Berlin wall app sok-sok régi archív fotóval, nagyon klassz, bár nem futás közben nézegettem, hanem utána
• Vigyetek magatokkal egy kis aprópénzt, a Bundestag épülete előtt balra van egy büfé nyilvános WC-vel: mi pont addigra szomjaztunk meg és egy mosdó is belefért. Itt van egy ivókút is, de a mosdóért mindenképpen fizetni kell.
• Egy offline térkép mindenképpen legyen nálatok, amin jelölik a fal útvonalát, mert bár sok helyen látható a bazaltcsík, de főleg inkább az út első felében.
• Adidas Running Clubba előtte egy gyors és egyszerű rendszeren be kell regisztrálni. Facebookon is létrehozzák az eseményeket, szóval ott kérdezni is tudunk.

Garmin trackem: https://connect.garmin.com/modern/activity/1874931847