Az egyik "fogadalmam" az volt, hogy naplót írok majd 2016-ban.
Nos van egy nagyon szép, pont naplónak kiváló füzetem, de még nem szántam rá magam így másodikán este sem, a kézzel való írásra, így félig abszolválva inkább beszámolok online a mai edzésünkről.

Előzményekről annyit talán - hogy magyarázzam a bizonyítványunkat -, Zsófi múlt héten kezdett újra futni egy gyulladásból lábadozva, jómagam pedig együttérzésből nem edzettem rendesen így december végén, csak 1-1 köröket futottam az utolsó hetekben, vagy még azt sem...
Kicsit elfáradtam az év végére, nem csak fizikailag, de fejben is sok minden akadt, kicsit "kellett" a decemberi ünnepekkel is foglalkozni és jó volt találkozni nem edzőtársakkal is illetve egészen sok koncertre sikerült vásárolni jegyeket, így esténként edzés helyett kulturális élményeket szereztem (adott esetben pedig az emelt hangulatot nem iso-val emeltem tovább, így a másnapi "pótlólagos: reggel futok majd egy kicsit" események is elmaradtak)
De nem panaszkodom, inkább magyarázom miért annyi a mai hétvégi edzés amennyi :)

A Miénk a terep immár harmadszorra szervezte meg a téli idényben terepfutó edzésüket a Salomon és Suunto támogatásával Wintertrail néven.
A mai edzés újra a Normafán volt, ami duplán jó. Egyrészt ritkán jutunk el errefele, másrészt van szaunázási lehetőség az edzés után.
Két csoport volt: a rövidebb, de több erősítést tartalmazó edzés Era és Ulrik vezetésével, illetve a gyorsabbat hosszabban futóknak Bálint irányítása alatt.
Mi Zsófival az előbbit választottuk az előzmények miatt. Valamint én múltkor (2 hete) szintén a Normafás Wintertrail edzésen a hosszabb csoportot választottam, de nem bizonyult akkor jó döntésnek. Egy: lassú voltam, kettő: hosszú volt az akkori állapotomnak az a nagyjából 10 km.

Node, visszatérek a mai edzés beszámolóra:
A Normafán -10°C volt (az autó hőmérője szerint), az erdőre ráfagyott a dér így minden gyönyörű fehér volt ameddig a szem ellát (ez kb 1 km, utána jött a köd)
Zsófival együtt (az én hibámból) kicsit az utolsó percben estünk be, a többiek már a rét sarkára sétáltak mikor mi még a táskáinkat futottunk lerakni illetve cipőt átvenni, szerencsére már futóruházatban indultunk el.
Sebaj, szerencsére a bemelegítéshez már sikerült időben csatlakozni, illetve Anitát is átcsábítottuk a rövidebb csoportba (Bocs Dani ;) )

A bemelegítés végével a két csoport különvált, mi kocogással megindultunk az Erzsébet-kilátó fele, de közben egy minimál szint és terep is került bele, nehogy mint "terepjárós turista" csak a frissen kiépített ösvényen menjünk. Volt egy kis lefele (50m-nek tippelem) és onnét már egész vadregényesen jégvirágos fák között jöttünk vissza a Nagy-réti játszótérig.
Itt kaptuk a második gyakorlatsort ahol már a kesztyűben plank-elők is érezték milyen fagyott a talaj, de egész biztos lehetett benne mindenki, hogy minden más testrészünkben csak az izzadtsággal átitatott "ótejóég kellett nekem ezt megfogadnom"-féle melegség jár át, ha nem is akkor pont, de az edzés végére biztos.
A játszótéren egyébkén a hideg ellenére egész sok kisgyerek (kb 5) élvezte a csúszdákat és mászókákat csak a szüleik nem értették miért jó nekünk talajt fogni, ha így nyökögünk.

Innét kocogtunk tovább a Libegő irányába - ahol a bevárást kihasználva én tartottam egy gyors technikai szünetet. A Libegő állomásépülete melletti "parkoló" adta a futóiskola pályáját. Sarok/ térdemelések, némi fokozgatás és oldalirányú csípőcsavaró futások voltak a feladatok.
Ekkor már a sapka nélküliek kicsit őszes "hajszínnel" futottak, a sapkás sapkája pedig kifehéredett. Két ivózsákos edzőtárs pedig megállapította, hogy a jég nem szívható túl könnyen, sőt inkább sehogy.
Voltak persze rajtunk kívül más futók is a hegyen (köszönések visszahajrá felkiáltások), illetve futóiskolával nem törődő cuki labradorok akik simán keresztbe slattyogtak a futóiskolázó tömegen, kvázi mosolyogva, hogy "de szeretnek ha ennyi simogatást kapok" :)

Futóiskola után irány tovább az Erzsébet kilátó. Lehetett választani, hogy libasorban a lépcsőn, vagy felkocogva a lejtőn megyünk fel. Utóbbit választottuk Zsófival és Anitával illetve néhány sporttárssal.
Itt külön büszke voltam magamra, hogy belesétálás nélkül sikerült felmenni egészen a lépcsőkig. (A múltkori Bálint-féle hosszún ugyanis a kettő felmenetelből, csak másodikra ment belesétálás nélkül)

A kilátóhoz érve bevártuk a lépcsőzőket, így láthattuk, hogy igen még akad köd, ha nem is akkora mint egy-két hete, de már az első völgyig el lehet látni, viszont a fehér erdő még mindig gyönyörű.
Erától újabb erősítő gyakorlatokat kaptunk. Felmerült bennem, hogy valami spártai kiképzésre kerültem véletlenül, de szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki nem érezte magát elég erősnek még a teljes kitartós gyakorlatokhoz. Viszont sokan jót derültünk az Era-féle egy bejgli-két bejgli féle számrendszeren. Van hol erősödni azt meg kell hagyni :D Karhajlítások és fordított fekvőtámaszok is akadtak a plank gyakorlatokon túl, meg még akadt pár aminek a nevét sem tudom, de a hatását már érzem :)

Visszafele mindenki a lejtőn jött lefele és a rét sarkáig meg sem álltunk.
Itt némi nyújtás következett és iszkiri befele a hotelbe, ahol várt minket a jó meleg szauna.
(Ugyan Zsófival még pár perc melegedés után visszaszaladunk a csodás krétarajzunk megvalósítása miatt. Közérdekű információ: elfagyott ujjakkal nehéz aszfaltra krétával rajzolni )

A szaunában aztán sikerült visszanyerni az elvesztett testhőt, sőt még egészen fel is töltődtünk annyira, hogy a 21-es buszhoz sétálva melegnek tűnt az idő (pedig még mindig -10°C volt).

Köszönjük szépen az edzést a Miénk a terep csapatának, Erának, Ulriknak és Bálintnak is.
Tervek szerint legközelebb is jövünk! :)

ps: a mai naptól létezik az ÚgySzaunázolMintEgyLány kategória. (Futás után profi módon -legalább- két körben kell melegedni megfelelő folyadékbevitel mellett ;) )