Induláskor már Budapesten is szép idő volt, persze az időjárás előrejelzés is 22°C-ot mondott Bajára, de a valóságban még „szebb” idő kerekedett. Gyönyörű napsütéses és ezzel együtt futáshoz kifejezetten meleg. Legalábbis én annak éreztem. Nyilván több tényezőn is múlott ez az érzet. Ott van az, hogy egy hete még a betegágyat nyomtam, és a másik: a nyári meleg nagyjából egy héten belül érkezett meg, mintha tavasz idén is kimaradt volna. De sebaj, legalább lehet kisgatyában és ujjatlanban futni (csak ne süljön le az ember lánya túl mintásra, ha az esküvőjére készül, meg el kellett volna rakni hozzá az ujjatlan felsőt).

Időben érkeztünk Bajára másfél órával a 14:00-s rajt előtt, még közeli parkolóhelyet is találtunk. Gábor érkezés után el is búcsúzott, indult a helyi Kéktúra felfedezésére a Gemenci erdőbe. Mi Annamarival és Balázzsal a rajtszámainkat vettük fel, itt kérdeztünk rá, hogy hol is van az öltöző és a ruhatár. Az első bökkenő az volt, hogy az önkéntes kislányok nem igazán tudtak megfelelő infóval szolgálni, de majd csak megtaláljuk, nem olyan nagy a terület ahová eldughatták. :) #fejlesztésilehetőségajövőszervezőinek (1) megfelelő tájékoztatás minden, a rendezvényhez tartozó szervezőnek/önkéntesnek még a rendezvény lebonyolítása előtt.

Öltözés közben még agyaltam a baseballsapka, vagy napszemüveg kérdésen. Minden estre egy adag naptej felkerült az arcomra, füleimre és a számra is. Végül a napszemüveg lett a befutó, de lehet nem ez volt a legjobb választás (nemcsak azért, mert a szemüveg a nagyon sportos, kicsit ufó vonalat képviseli) #hiba (1) tűző napsütés és nyílt terep esetén főleg az első ilyen alkalomkor: fehér baseballsapka kötelező. Már csak a chip és a rajtszám felapplikálása volt hátra, illetve a ruhatár. Az öltöző melletti szoba előtt az élénknarancssárga színű rendező feliratú pólósok nagyban adogatják be a különböző táskákat, rákérdeztünk, hogy akkor ez itt a ruhatár? Igen, persze add a táskád. Már veszi el a srác, mikor kérdezem, hogy oké, de milyen számért cserébe, vagy hogy adják majd ki? Ööö… Ilyen nincs, de ha akarom, vigyem be én a cuccom, hogy lássam hová kerül. #fejlesztésilehetőségajövőszervezőinek (2) a ruhatár fontos! Nem kell hozzá más, mint rajtszám és vignetta és a csomagra és kész. Meg persze előre kijelölt hely, ahol sorba lehet rendezni a pakkokat akár a verseny utáni kiadogatást segítő előre kitalált rendszerrel. Újratervezés, irány a kocsi, majd futok slusszkulccsal a zsebben, minden zsepi elővételnél szuggerálva magam, hogy nem hagyom el.

Rajtba állás előtt még megpróbáltuk gyorsan memorizálni a pályát a kirakott néhány térképről. (A verseny előtti két hétben a felújító munkálatok miatt újra kellett tervezniük a szervezőknek a pályát.) Közben meghallottuk a speakert: két körön át a zöld nyilat kell követni, a harmadikban pedig a sárgát. #hiba (2) bemagolhattam volna korábban is a pályavezetést. (Ez sajnos visszatérő hiba – jegyzet magamnak: ha befejeztem a beszámolót elkezdem a Vivicitta útvonalát megtanulni). --> jegyzet Zsófitól: és tényleg magolja! :D #fejlesztésilehetőségajövőszervezőinek (3) már rajtszámátvételkor el lehet mondani a zöld-zöld-sárga jelszót, meg hogy merre van a pályarajz kirakva (több helyre)

Rajt. Elfutottam. #hiba (3) Mármint a tömeg elvitt. És magammal rántottam Annamarit is, aki előzékenyen szólt a második kilinél, hogy kicsit gyors lesz ez így. Igaza volt.  Amin meglepődtünk, hogy 1,6 kilinél volt már egy frissítőpont, de korainak ítéltük és nem álltunk meg. #hiba (4) ilyen melegben és betegségből visszatérve jól jött volna két korty víz a következő lehetőségig. Az első körben a Sugovica partján már azon gondolkodtam, hogy jó-e ez nekem.  Megütött a meleg. Aztán püffölt tovább. A kicsit több mint fél év krav maga tapasztalata azt mondatta velem a nyolcadik km környékén, hogy akkor futás a másik irányba, de hát Annamari hosszabb és más jellegű harci kiképzése őt gyorsabb tempóra sarkallta, nem maradhattam szégyenben én sem, menni kellett tovább. Így egyre jobban lemaradva igyekeztem a cél felé, felmérve a reális lehetőségeket. Azaz visszafogottan, de egyben beérek, jó eséllyel 2 óra feletti idővel, vagy túlhajtom magam és gyorsabb kiliket hozok, de lehet nem érek be a célba, mindemellett úgy hajtom túl magam, hogy nem lesz belőle Vivicitta mosollyal.

A futás közben persze megéreztem még azt is mennyit kivett belőlem a betegség, és azt is mennyi minden van még az arc- és orrüregeimben ... Erőtlennek éreztem magam, és ha a verseny nem lett volna része az Atom100 sorozatnak lehet, ott  az első körben azt mondom, hogy „köszi elég volt”. De menni kellett.  Beneveztem, meg ugye része az Atom100-nak, ezen felül milyen ciki lenne arról beszámolót írni, hogy feladtam.  Meg lehet csinálni, csak kicsit most több idő kell a szokásosnál.
Tehát a hármas verzió mellett döntöttem: nem dobogóért jöttem, így a teljesítés a lényeg.
Ahol lehetett frissítettem, értsd:
- frissítőponton két pohár vizet vettem el (egyet locsolni a fejemre, nyakamra, vállamra és karjaimra,  a másikat pedig inni, azt is adott esetben belesétálva – az isot nem ismertem így nem kockáztattam vele csak a célba érés után #hiba (5) ha ismert a verseny előtt az iso márkája, tesztelni)
- vagy az út menti csapokból, locsolás és ivás
- a futás közben a Sugovicában pancsolás is felmerült bennem, ez szerencsére kimaradt (túl nagy kitérő lett volna és vizes cipőben sem jó futni)

Azért ha fotóst láttam igyekeztem mosolyogni, de a második körtől valahogy sehol nem ütött át a vigyor a képemen. Vagy annyira átjött a szenvedésem, hogy már nem rakták fel az ezután készült fotókat inkább az internetre. Nehogy elriasszak bárkit jövőre ;-)

Szóval megtanultam, hogy:
1. betegségből pár napja gyógyultan valóban nem tér vissza a csúcsformájába az ember, hiába érzi úgy egy enyhe edzés után, hogy de jó újra futni (rövidtávon jó volt)
2. A hirtelen jött nagy meleget még mindig nem bírom. Kell az aklimatizáció.
3. Ha süt a nap, fehér baseballsapka. Valamint naptej a szabad bőrfelületekre. Ezeket évente egyszer legalább elfelejtem, de aztán gyorsan okulok.+1 a Posthelios krém csodákra képes (még mindig), a körömvirágkrém pedig a leégett ajkakat nyugtatja meg hipergyorsan még akkor is, ha jó paprikás halászlével kínzod a napégett szádat.

2:03’46” alatt estem túl a bajai tűzkeresztségen. A célba érés után nem volt könnyű frissítőt kapni, de Balázs az árnyékba elrejtett és ez által hidegen maradt vizet rögtön előkereste. Kicsit (nagyon) aggódó fejjel néztek rám Annamarival, de nem kellett fellocsolni szerencsére! :) #fejlesztésilehetőségajövőszervezőinek (4) kétszer-háromszor ekkora folyadékosztó állomást a célvonal mögé. Tömött sorokban álltunk az újabb és újabb pohár vizekért/isoért. A hidratálás első fordulója után megszavaztunk egy tusolást mindenkinek, így először az autóhoz  a pakkokért, aztán a tusolók felé vettük az irányt. Ide még egy dolog #fejlesztésilehetőségajövőszervezőinek (5) ha csak 30 nő indul a versenyen sem elég négy WC verseny előtt. Új emberként araszoltunk a jól megérdemelt halászlé/túrós tészta frissítésért, közben megérkezett Gábor is. A halászlé nagyon finom volt egyébként!

Galéria a bajai hősökről:

Ha már háromszor el kellett futni az egyik fagyizó előtt, akkor ideje, hogy megkóstoljuk a jól reklámozott terméket. Mivel egyikünk se rajong a „csavaros krémesért” (futtában csak az látszott, hogy fagyi), inkább a sétáló utca felé vettük az irányt. Itt csak egyszer futottunk keresztül, de az egymásmelletti három cukrászda és/vagy fagyizó/pékség közelebbi szemrevételezése után még szerencse. Viszonylag sok megfáradt (akár mezítlábas) sporttárs döntött hozzánk hasonlóan, valamint rengeteg cuki kisgyerekes család és valahogy nagyon sok dögönyöznémegésznap típusú kutya és tulajdonosa is, így a vércukorszint emelés közben kiválóan lehetett bambulni és mosolyogni, hogy meg van, megcsináltuk és most csak ez a lényeg. :) Az autóhoz visszasétálás közben láttunk egy gyönyörű Citroen Oldtimert (nem nincs kép bocsi) és ide is elért a Költészetnapi „ossz meg egy verset a valóságban” hullám szerencsére.

Már csak a hazafelé út volt hátra számolhatatlanul sok őzzel a zöldellő földeken. Köszi Baja, jó volt és szép a város, jövőre meg reméljük hűvösebb lesz (meg megfogadják a fejlesztési ötleteinket) és jobb időt megyek (ennél mondjuk biztos)!